A budapesti Kossuth téren kis csapatunk zavartan várta, hogy kinyíljon a vendégeket fogadó parlamenti ajtó. Szerencsés gyerkőceink az ország számos pontjáról érkeztek a sokat látott közterületre: Bátonyterenye, Karancslapujtő, Érd, Kisvárda gyermekei olyan izgalommal készültek a látogatásra, amit minden bizonnyal soha sem felejtenek el.
De ez így van rendjén, nekünk pont ez volt a célunk.
A csapattal tartott a súlyos kézsérülése miatt most éppen itthon, kényszerpihenőn tartozkodó Erdei „Madár” Zsolt és Dr. Zsuga János PhD., a HEGYEM társalapítója is.
A vendégváró pedig Mozgalmunk egyik elkötelezett támogatója és közéleti nagykövete, Dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke volt.

A kis brigád lélegzetvisszafojtva lépett be a kapun, és a rosszalkodásban mindig élenjáró lurkók „óvatosan” kezdték meg sétájukat a díszőrség tagjaival őrzött folyosókon.
A csapathoz csatlakozott a Parlament egyik munkatársa is, aki a „célterem” eléréséig arról mesélt, hogy a gyerekléptek hol is lépnek valójában: mikor és hogyan épült a magyar Parlament, kik és hogyan dolgoznak a termekben, egyáltalán: az ország legfontosabb intézményében miként zajlik a munka.
A patinás előtereket, lépcsősorokat, freskókat, a zajos parlamenti munka részleteit és díszleteit csak ritkán láthatjuk a tévében, így nem véletlen, hogy a gyerekek szinte minden percben rácsodálkoztak valamire.

Pláne akkor, amikor beléptek a "gyermekfogadó" tárgyalóterembe, ahol ők maguk foglalhatták el a székeket. Mindenki előtt mikrofon, de szót első körben természetesen a középen lévő, a tárgyalást vezető „illetékesek” kaptak.
Latorcai János, Zsuga János és Erdei Zsolt köszöntötte a jelenlévőket, majd híven a hely szelleméhez, az országgyűlési képviselők munkájáról szóltak a következő percek.
A gyerkekek hallgattak, majd kérdeztek.
A beszélgetést csupán az „zavarta” meg egy picit, hogy az otthonról kora hajnalban induló gyerkőcök észrevették a szendvicses tálakat, és ez egy idő után arra sarkallta őket, hogy a munkás érdeklődési mozzanatok után a megérdemelt pihenés momentumai következzenek.
A tárgyalás tehát véget ért, és jöhetett a reggeli – megmondjuk őszintén még nekünk sem volt soha arra lehetőségünk, hogy első étkezésünket a Parlamentben „vezessük” le.
Ennek ellenére nagyon természtesen és nyugodtnak hatott minden, a vendéglátók kitettek magukért, amit ezúton is köszönünk.
A reggelit az Erdei Zsolttal való közös fotózkodás követette, az élelmesebbek azonban azt is könnyűszerrel elérték, hogy Madár aláírását is begyűjtsék. A rakott tálak fogytak, a sorok viszont nem: Zsolt alig győzte az üdvözlőlapok kitöltését és aláírását.
A látogatás utolsó fejezetében újra egy nagy séta következett új utakon és új helyszíneken, amelynek az ülésterembe való bepillantás volt a csúcspontja.
„Hát ez az! Ezt látom mindig a tévében!” – kiáltottak fel a gyerekek, és így igaz: hazánk sorsát abból a teremből rendezik, amely most éppen a HEGYEM gyerekek örömből született felkiáltásait nyelte el egykedvű nyugalommal.
A labirintusból aztán kijutottunk a Kossuth térre, és mi vagyunk annyira szerények, hogy megjegyezzzük: reméljük, valamelyik általunk patronált gyermek nemcsak így, hanem majd egy választás után is bejut a Parlamentbe, ahol – hasonlóan a vendéglátóinkhoz – szívén viseli azok sorsát, akiknek a parlamenti sétánál nagyobb ajándékot nem nagyon hozhat a Mikulás...

---

A fotókat Gábriel Ági és Kútvölgyi Bea készítette.