„Hogy látva lássanak” – A HEGYEM Bódvalenkén is segít

A nincstelenségnél csak a semmittevés a rosszabb... – a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány ezen mondat jegyében varázsolt igazi látványosságot az iciri-piciri borsodi faluból, Bódvalenkéből. A falu mélyszegénységben élő lakosságához immáron a HEGYEM segítőkeze is elért. Megismerve a bódvalenkei modellt és összefogva a térségben élő HEGYEM-aktivistákkal, mára már a harcművészetek értékei is jelen vannak a freskóiról híres településen.

Ha Pásztor Eszter, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány projektvezetője annak idején nem jár Egyiptomban, Bódvalenkével a kutya sem törődne ebben az országban...

 

Eszter azonban olyan önsegélyező modellt hozott a sivatagból, ami érdekessé és követendő példává emelte a magyar-szlovák határon álló kis falucskát, és ezzel elhozta számára a hírnevet is. A modell lényege: a leghátrányosabb helyzetű régiókban élőket arra kell biztatni, hogy saját maguk oldják meg a nehézségeiket. Bódvalenkén a nehézségek megoldását a turizmusban találták meg.

 

A mélyszegénységben élő borsodi törpefalu, Bódvalenke egész házfalakat beborító, cigány álmokat ábrázoló gigantikus festményekkel szeretne kitörni az ismeretlenségből és kilátástalanságból.

 

– Nyomasztóan hatott rám, hogy milyen kilátástalan helyzetben volt ez a falu, pedig csodálatos természeti környezetben fekszik. Ehhez jött még, hogy a település utcára néző falaival kiváló felületet nyújt a freskóalkotáshoz. Az itt élők kezdetben rendkívül szkeptikusak voltak; sokan őrültnek néztek bennünket, amikor a jövőbeli freskókról és azok turistavonzó lehetőségeiről beszéltünk. Később viszont elfogadták és támogatták a programot – elevenítette fel a kezdeteket Pásztor Eszter.
 

 

Reményt kaptak

A gyönyörű fekvésű, parányi borsodi falu házainak falait így mára már színpompás freskók díszítik; Horváth János vezetésével tíz festőművész készítette el a műveket, amelyekre az elmúlt hónapokban nem csak itthonról, hanem a külföldi sajtó részéről is óriási volt az érdeklődés. A Miskolctól 60 kilométerre fekvő település reményt kapott, és a turizmus segítségével igyelszik kitörni a nyomorból és a szegénységből.

– Amellett, hogy végre megmozdult valami a kilátástalanságban, az embereket a művek elemzései és az ötletek felvetései kezdték lekötni a napi problémák helyett – részletezett Pásztor Eszter.

 

 

A projekt hosszú távú célja, hogy folyamatos munkát biztosítson az itt lakóknak. A szervezők nagy hangsúlyt fektetnek a tanulásra is: mentor és szociális munkás segíti a helybélieket életvezetési tanácsokkal, az alapvető gazdálkodási, pénzbeosztási ismeretek megosztásával. A remények szerint a festmények csak az első lépcsőfokot jelentik a falu felemelkedéséhez: kézműves házat terveznek, ahol a helyiek kosárfonással és gyékényszövéssel foglalkoznának majd.

 

Újabb segítség

A mindennapi küzdelmek megvívásához október végén újabb segítség érkezett a faluba. A HEGYEM a harcművészetek üzenetének eljuttatásával, edzések tartásával és segélycsomagokkal érkezett meg Bódvalenkére.

A HEGYEM „lenkei expedíciójához” csatlakozott a sajókazai Lázi József shotokan karateedző is, aki fél évvel ezelőtt kereste fel a szervezetet. Most a szervezet kérte az ő segítségét, hiszen a bódvalenkei gyerekeknek nincs sportolási lehetőségük.

A mester és tanítványa (fotó itt fent...), Krisztián lelkesen jött, és nagyon várták, hogy megismerhesék, taníthassák az „új” csapatot. Az új csapatot, amely már órákkal az edzés előtt összegyűlt, hogy tisztelettel és kíváncsisággal várja a „karatésokat”.

– A HEGYEM Mozgalom segítő szándékának nagyon örültünk. A mélyszegénységben élő falvak lakói ugyanis kiszorulnak azokból a társadalmi többletszolgáltatásokból, amik másoknak „járnak”. Ha nincs a HEGYEM, akkor elképzelhetetlen lenne, hogy a bódvalenkei gyerekek ilyen tréningeken vegyenek részt, holott óriási szükségük lenne rájuk – mondta el lapunknak Pásztor Eszter.

 Az éhezés árnya

A HEGYEM munkatársai tehát gyorsan kipakolták az őstermelőktől vásárolt házi élelmiszereket, és a türelmetlen kis társaság sem türelmetlenkedett már sokáig, mert a mester és a tanítványa pillanatok alatt átöltözött, hogy elkezdhesse az edzést a fűtetlen teremben.

A HEGYEM alapítójának tiszteletre és becsületre oktató mondatai után pedig a „látványos rész „is elkezdődött. Lázi meseternek alaposan meg kellett mozgatnia a csapatot, de a szervezők nevetve konstatálták, hogy a társaság a bő egyórás gyakorlás után semmivel sem lett fáradtabb... Sőt a nasiosztásra őrült tempóban érkeztek a kezek, és pillanatok alatt kapkodták szét a finomságokat.

– Nagyra tartom a keleti harcművészeteket, és azt gondolom, hogy általuk a gyerekek megtanulják az önfegyelmet, az önkontrollt; mondanom sem kell, ezekre itt óriási szükség van – mondja Pásztor Eszter, majd hozzáteszi: tekintve, hogy szociális vészhelyzet van (nemcsak Bódvalenkén, hanem máshol is...) a HEGYEM a rendszeresen edzésre járóknak beígért élelmiszercsomagokkal az éhezéstől menti meg a gyerekeket.

A HEGYEM novembertől heti rendszerességgel tart edzéseket a faluban, havonta pedig  élelmiszercsomaggal segíti azokat a családokat, amelyek pályázatot nyújtanak be a szervezetnek.

 

---

Adatok és tények

A szép és büszke hegyek közt megbúvó falu 210 lakosának évek óta nincs munkája. A bódvalenkeiek közül 82-es fiatalkorúak, közülük heten járnak középiskolába. A felnőttek többsége az általános iskolát sem végezte el, sokan írni-olvasni sem tudnak. Az itt élők 90 százaléka roma származású. A lápra épült telep házainak 20 százalékában nincs víz, csatorna pedig sehol sincs.

Megdöbbentő, hogy Bódvalenkén...

...az egy főre jutó havi jövedelem kevesebb, mint 12.000,- Ft.
...a 210 lakosból kettőnek van állása.
...a 82 gyermekből 40 súlyosan alultáplált.
...csupán apátia és reménytelenség jut a lakosoknak.