Kezdjük az elején, és hangolódjunk rá a krónikára.
Pontosan úgy, ahogy gyerekeink is megtették a nógrádi dombok karjaiban.
Nosza, induljon a bemelegítés:


Ha nem volt elég, jöhet egy bonyolultabb változat:


Mit tesz a HEGYEM-táborlakó, amikor sok-sok fokból álló lépcső tornyosul előtte? Felmászik – hangzik az egyszerű válasz. Na jó, de hogyan? Mondjuk az öklén, miközben talicskaként szolgál az utána érkező növendéknek. Hogy is kellene ezt csinálni?
A táborvezető megmutatja:


Megy ez, mint a karikacsapás: egymás után érkeznek a tetőre a bajnokok. Akinek nem jut pár, az maga választ sajátos menetelési formát. De kinek jutna eszébe békaügetésben feljutni? Büszkén jelentjük: voltak, akik ezt az igen gyors, ugyanakkor fáradságosabb verziót választották:


Japán számok és magyar kiai-k a nógrádi völgyben.
A kihon-gyakorlatban az a legjobb, hogy senki sem szól ránk, ha az átlagnál nagyobb hangerőn próbálunk feszültséget levezetni:


A fekvőtámasz egyszerű gyakorlatnak számít, ennek ellenére nagyon kreatív mozgásformává is alakulhat.
Ennek valószínűsége a kiszabott fekvőtámaszok számával egyenes arányban növekszik:


A szívcsakrák egymáshoz érintését a köznyelv "ölelésnek" nevezi. A szótlanul, a sarkukon ülő karatékák madárcsicsergésben végrehajtott semmittevését pedig "meditációnak".
Íme, mind a kettőre találtunk példát:


Megannyi lábizom bosszakodott azon, hogy elődeink a várakat nehezen megközelíthető hegytetőkre építették. A bosszankodásnak az az oka, hogy az embernek erősnek és kitartónak kell lennie ahhoz, hogy a környező hegyek felett üvölthesse a világba táborhozó szervezetének nevét:


A táborba ellátogató 8 danos kyokushin karatemester, Hanshi Adámy István ajándékpólót kapott a gyerekektől. Nem is akármilyet: a textilen a táborlakók nevei díszlenek, amelyek a köszönetet és a tiszteletet hirdetik:


A Tábori Napló szerkesztő-riportere a szeretet erejéről beszélget Hanshi Adámy Istvánnal. Titkon reménykedtünk abban, hogy riporterünk – bokszrajongó lévén – kihívja a mestert egy speciális keretek között zajló mérkőzésre, de mivel nem tudtuk garantálni az orvosi kontrollt, elmaradt a kihívás:


Ahol a madár se jár... – cöcö, ez a hasonlat ebben a környezetben nem működik, mivel a következő felvételek tanúsága szerint a legnagyobb mégis eljött.
Felemelő, játékos és szívmelengető: Erdei Zsolt világbajnok öklözőt a gyerekekek jobban várták, mint a desszertet.


Zsolt érdeklődve nézte végig, ahogy a gyerekek frissen szerzett tudásukat demonstrálták. Később átvette az edzés irányítását, így ma már azt is tudjuk: hogyan kell balhorgot ütni:


A tábor kétfős pólóátadó szekciója újra lendületben: a gyerekek ajándékát ismét Dávid és Góliát (bocs, Ádám...) adja át a HEGYEM nagykövetének.


Erős a gyanúnk, hogy a fényképező- és komputermemóriákból eddig sohasem látott felvételek kerülhetnek még elő...
Mi ezt nagyon várjuk, és ígérjük, a felvételeket azonnal meg is osztjuk mozgalmunk követőivel...

Köszönjük a figyelmet, a filmhíradó véget ért :)