Több csoportban érkeztek meg a HEGYEM-lurkók a hétfői tábornyitóra Salgóbánya mellé, a Medves Hotel táborhelyére.
Az eszményi környezetben nemcsak a levegőt, hanem a várakozás izgalmát is harapni lehetett: a hatévestől a tizenöt évesig, mindenki a következő napok várható eseményeit taglalta.

Az első nagyob transzport Bátonyterenye térségéből érkezett, a következő nagyobb csapat Karancslapujtő, Karancskeszi térségéből, de hamar befutottak az érdi, a kisvárdai és a budapesti táborozók is.

A gyerekeket buszokkal és autókkal szállították a helyszínre a HEGYEM-aktivisták, akik szép számmal gyűltek össze, hogy segítsék a táborvezetők munkáját.
Szakavatott pedagógusok, egy nagykövet, illetve több harcművész-növendék segít abban, hogy ez a pár nap életreszóló ajándék legyen a hétköznapokban sokat nélkülözö gyerekhadnak.
Ha minden jól megy, ez sikerül is...

A szobák elfoglalása és a rövid eligazítás után már HEGYEM-táborpólóban vonult fel a csapat, hogy megkezdje az első edzést a táborvezető irányítása alatt.
Döbbenten néztük, ahogy a gyerekek zokszó nélkül, az Osu! szellemében hajtották végre a gyakorlatokat, amelyek percről-percre nehezedtek, és jobban és jobban igénybevették a testi, valamint a mentális állóképességet.
A vacsora így jókor jött; úgyis, hogy a szűnni nem akaró mozgásvágyat még az esti sorversenyek sem akarták csillapítani a későbbiekben... Így azon már egyáltalán nem csodálkoztunk, hogy a kiírt takarodó után még mindig kiabálásoktól és ajtócsapkodásoktól remegett a hegyoldal: hiába no, a HEGYEM-diák ott, ahol tud, táborlakó módjára viselkedik... ☺

A keddi napot meditációs gyakorlatokkal indították a gyerekek, az átmozgató edzés után pedig a reggeli könnyen elfért a gyomorban. Az energiára szükség is volt, mert a gyerekek a környék egyik legszebb helyét, a Salgó várát hódították meg hegymenetben, hogy a tetőre állva nézzenek körül: ez az a környék, amely sok mident visszaadhat abból, amit a sors elvett az elmúlt években.



A „Tigris”, „Oroszlán”, „Párduc”, „Vadmacska”, „Farkas” csoportokra osztott csapatot jól képzett karatékák, vagy éppen kiemelt HEGYEM-diákok vezetik.
Az ő feladatuk túlmutat az egyszerű terelgetésen: az apró csoportokon belül minden cselekedet a tisztelet, a megfontoltság, de mégis a közvetlen barátság jegyében dolgozik. Reméljük, hogy ez a későbbiekben is kitart – elnézve az elkötelezettséget az arcokon, ehhez nem férhet kétség.
És ami már most izgalomban tartja a gyerekeket: a HEGYEM világhírű nagykövete, az eddig veretlen öklöző, hazánk büszkesége, Erdei Madár Zsolt szintén meglátogatja a táborlakókat.
Azt gondoljuk, ennél többet kívánni nem lehet: a tervek szerint a gyerekek Madárral együtt játszhatnak, együtt küzdhetnek, ami újabb és újabb fejezeteket írhat közös könyvünkbe.
Minthogy az is mindenképpen szép sorokat érdemel majd, hogy a táborba ellátogat Hanshi Adámy István PhD. (8. DAN) is, aki tanítványaival érkezik a táborhelyre, hogy csatlakozzon a tréningekhez.

A végére hagytuk, pedig lehet, hogy az elejére kívánkozna: a HEGYEM vezetői csöppent sem szégyellve, elérzékenyülten élik meg ezeket a napokat.
Úgy látjuk és úgy gondoljuk: ezekért a napokért érdemes a hétköznapokat túlélni, és ezekben a pillanatokban érhető tetten a Küzdj másokért! szlogen mondanivalója...