Így kezdődött...
Lázi József levelet írt a Hegyemnek. A shotokan karatemester három borsodi településen tart edzéseket: Felsőnyárádon, Kurityánban és Sajókazán lelkes, szorgalmas, eredményes tanítványokat nevelget.



A történet azonban csak eddig szép, mivel – ahogy az ország több részén is – a gyerekeket terelgető szülőknek itt is komoly megterhelést jelent kifizetni a havi tagsági díjat. Ennek köszönhető, hogy a lurkók a versenyekre leginkább csak a helyi önkormányzatok támogatásával tudnak eljutni.
Lázi József erre keresett megoldást, és így jutott el hozzánk.
Az edző felhívta a családok figyelmét a támogatási lehetőségre, ezért nem véletlen, hogy a térségből egyre több és több levelet hoztak nekünk a fiatal karatékáktól.

Így folytatódott...
A gyors elbírálást gyors tettek követték, aminek köszönhetően május elején a HEGYEM megérkezett Észak-Kelet Magyarországra. Képletesen és a gyakorlatban is. Utóbbit az a kisbusz szimbolizálja, amit dugig pakoltunk élelmiszerrel, és elindultunk vele a hívogató és meghívó rengetegbe.
Első állomásunkon Gergő fogadott bennünket. Huncut mosollyal, megilletődve, szerényen, visszafogottan. Ezen mi nem, Lázi mester és az édesanyja azonban igencsak meglepődött, mivel Gergőt az „égetni való” kölykök kategóriájába sorolják az arra érdemesek, és hogy mennyire igazuk van, azt a pár órával későbbi edzésen mi is láthattuk. Most azonban még nem tartunk itt – egymás után, gyakorlatilag szótlanul pakolgatja a csomagokat.
Andrejcsik Krisztián éppen az iskolából kutyagolt haza a felsőnyárádi utcán, amikor felfedezett bennünket saját kapubejárójukban. Gyorsan elkapta a legnehezebb csomagot, és leírhatatlan örömmel pakolt, kutatott a ládában. Fecsegett, mesélt, lelkesen mutatta okleveleit, érmeit, kupáit.
Természetesen ő is csatlakozott kis csapatunkhoz.
A pár házzal odébb lakó Gönczi Gergőhöz Krisztiánnal együtt érkeztünk. Gergő még kezdő karatés – szeptemberben vette fel először a dogit. Megküzdött a nagy ládával, amit a kezébe nyomtunk, de zizzenés nélkül cipelte be a házukba. Pletyka ugyan nem lesz abból, amit elmesélt nekünk..., de örömmel fogadta látogatásunkat.

Andóék türelmetlenül vártak bennünket; Bálint mögött édesanyja szaladt elénk.
A kemény karatés sok éremmel dicsekedhet, amit a szobájában mi is szemügyre vettünk. Értelmes, kedves kölyök, aki pillanatok alatt megtalálta a hangot a messziről jött „idegenekkel”.

Irány Kurityán!
Kurityánról akkor hallottunk először, amikor megnéztük a térképünket, vajon hogyan is tudunk oda eljutni...
Szűcs Gábor kevés településtörténeti adalékkal szolgált, ugyanakkor örömmel fogadta a sok finomságot. Gyorsan kipakolt, majd vissza is vonult, hogy kamasz nagyfiúként barátjával és edzőjével csevegjen. A végén azért egy fotóra sikerült rávennük...
Két perc alatt értünk Kiss Tamáshoz, aki már pici gyerekkora meghitt barátságot ápol a harcművészetekkel. A taekwon-do után, két éve kezdte el a karatét, de már most szép eredményekkel büszkélkedhet. Kisöccsével pakoltak, kutattak, nézelődtek, kóstolgattak, egészen addig, amíg Lázi mester „Edzés előtt nincs nasi!” felszólítással meg nem fékezte a pici brigádot.
A fékezés márcsak azért is lehetett eredményes, mivel a mesterük sokszor apjuk helyett apjuk a gyerekeknek– segít a hétköznapi problémák megoldásában, kirándulni viszi őket, pedagógusként pedig esténként korrepetálja a tanítványait.

A sportolás mellett
Az edzésen a hétvégi versenyre készültek a karatékák. Másfél óra kőkemény edzést néztünk végig, miközben az iskola igazgatójával, Nagy Tamással beszélgettünk. Az igazgató elkötelezett híve a gyerekek sportlehetőségei biztosításának, így a shotokanos csapat is ingyen kapja a termet, amiért itt, ezen a felületen is szólnia kell a köszönetnek.
Ahogy jöttünk, úgy mentünk
Az edzés után a pár kilométernyire fekvő Bánhorvátiban a Tar család várt bennünket. Gyermekük, a szépnevű Zétény tiszta tekintetű, kedves kisfiú, akinek boldogsága a banán láttán vált teljessé és megnyugtatóvá.
Érmei, oklevelei példás rendben sorakoznak a szobában, de lelkesen kalauzolta a HEGYEM-et kiscsibéi között is... A kacsák, a malacok, a nyuszik érdeklődve bambulnak – az állatsereglet láttán nem nehéz megértenünk, hogy mit is jelent Borsodban őstermelőnek lenni.

Lázi József úgy búcsúzik, ahogy fogad – a HEGYEM úgy távozik, ahogy jött: izgalom, mosoly, elégedettség és a közös munkába vetett bizalom játszik minden egymást célzó és érintő mozdulatban....