HIDAK ALATT

A Csizmadia gyerekek édesanyja nem tolakodó. Kedvesen, kérő tekintettel várja a segítséget. Mindent szépen megköszön, és illedelmesen, bántó és számonkérő tekintet nélkül lép tovább akkor is, ha nem kap semmit.

Látszik, hogy minden fillérre szüksége van - az embernek túl sok tapasztalata van már ahhoz, hogy hamar el tudja dönteni: a mosoly a forintbegyűjtés lehetséges alkoholfinanszírozási lehetőségeinek szól, vagy éppen annak: kaptam, és ezzel legalább egy étkezést biztosítani tudok a családomnak.
Most az utóbbiról van szó - leállítom a motort, a híd alatti szabad térre kormányzom az autót, amit nagyjából ők sem, én sem és azok sem értenek, akik a "pirosbeli szünetben" bámulják a jelenetet.

A beszélgetés közben hamar kiderül: nem kettő, hanem három gyermek tartozik a családhoz - apró lányka érkezik, vonásaiban a két kamasz is benne van.
Szüleik elvesztették munkájukat, és néhány hete - egy banki adósság miatt - a házukat is. Vidéki, mondjuk így, "talált lakásban" húzzák meg magukat - jelenleg se vizük, se fűtésük.
Keserűséget, bánatot nem érzek a mondatokból - a megoldást keresik, munkát akarnak és új otthont.
A gyermekek egészséges, életerős kamaszok, akik szótlanul hallgatják végig, hogy mi is az a Harcművészek az Egészséges Gyerekekért Közhasznú Nonprofit Kft., hogy mit akar, hogy miben segít, miben akar segíteni.

Nincsenek véletlenek. Szinte azonnal szóba kerül, hogy a srácokat a kyokushin karate már rég vonza az újságokból és a filmekből. "Igazi élet-halál küzdelem ez" - hangzik a kommentár, ami több lelkesedést takar, mint szakértelmet.
A kislány előbb a táncolásról beszél, de a fiúk "karate-lelkesedése" elbizonytalanítja, így gyorsan helyesbít: ő is kipróbálná, ha lenne rá lehetősége...
A kérdésre, hogy mit szeretnének, ha bármit kérhetnének, nem tudnak azonnal válaszolni. Csak pár szégyellős perc után érkezik meg a válasz: csoki, rágó, de a legboldogabbá egy nagy adag rizseshús tenné őket.
A HEGYEM pár napra levette a gondot az anya válláról: bevásárolt a családnak. Van csoki, van rágó, van rizseshús - a Csizmadia család ifjoncai bekerültek a Hegyem-gyerekek sorába.
Olyannyira, hogy a Márk, István és Erzsébet a napokban érkezett haza a Balatonról, ahol a HEGYEM jóvoltából egy életmód-, harcművészeti táborban vettek részt egy héten keresztül.
Eddig sem egy Senseit, sem a Balatont nem látták...

CSALÁDI KÖRBEN

A HEGYEM-gyerekek egyre többen vannak. Az előbb leírt történet egy a sokból, amit a szervezet az utóbbi hetekben megélt.
Büszkén mondjuk: amit elkezdtünk , az egyre nagyobb és szebb lesz.
Ennek volt ékes példája az is, hogy a Király Team büszkeségei, a csepeli Veres család négy kick-boksz zsenije, Richárd, Alex, Roland és Mercédesz valamint édesanyjuk, Veres Istvánné fogadta a HEGYEM képviselőit.

Király István, a csapat vezetőjének társa ságában a szervezet felvázolta a célokat és a lehetőségeket, majd egyértelműen deklarálta: támogatni akarja azokat a különleges klasszisokkal rendelkező gyerekeket, akiknek pályafutásához, a mindennapok megéléséhez elengedhetetlen a támogatás.

A HEGYEM első látogatásakor már egy felajánlással is érkezett: a Székely Budo-Sport Kft. ugyanis vállalta, hogy a gyerekek felszereléseit egész évre biztosítja.
És ez még mindig csak a kezdet...