Alig van jelölve a térképen a csendes érdi utca, öt embernek mégis ez a darab föld most a „világ közepét” jelenti. A Csizmadia család nehéz sorsát a HEGYEM ugyanis azzal is tudta támogatni, hogy sikerült új otthont találnunk számukra.
Sok mesélnivalójuk van. Folyamatosan egymás szavába vágnak, azt sem tudjuk, hova kapjuk a fejünket. Áradoznak a karatetáborról, ecsetelik a jövőbeli edzések lehetőségeit, majd előre lelkendeznek arról az iskoláról, ahova szeptembertől járnak majd.

Persze bemutatják karatetudásukat is; naná, hogy veszekedés lett a vége... Nem csoda, hogy nehéz volt összeszedni a lelkes kis csapat tagjait, hogy bevásároljunk. Öröm volt teljesíteni a szerény kívánságaikat, becsempészni a  kosárba némi egészséges élelmiszert is a nehéz magyaros áruk közé.

Erzsi, István és Márk – még mindig az elmúlt hónapok történéseit mesélve - cipelte a házba a táskákat, majd a konyhában azt is elmesélték a szülőknek, hogy meglepetésként Erzsi sapkát és nyári ruhát, a fiúk pedig corn flakes-t és rágót kaptak.

Hosszú percekig búcsúzkodunk, de tudjuk, hamarosan újra jövünk.
Az otthon ugyanis most óv és véd, de a ház fenn-, illetve megtartásában, valamint a gyerekek harcművészeti oktatásában a HEGYEM továbbra jelentős szerepet vállal.